Miért lett ennyivel hosszabb a hosszabbítás?
A tízperces ráadások nem a játékvezetők szeszélyei: a szabályértelmezés változott meg, nem a szabály.
Az elmúlt években megszokottá vált, hogy egy-egy félidő végén hét-nyolc, néha tíz perc hosszabbítás kerül a jelzőtáblára. Sokan szabályváltozásra gyanakszanak, pedig a játékszabály szövege ugyanaz maradt.
Mindig is ez volt a szabály
A játékszabályok szerint a játékvezetőnek minden elveszett időt pótolnia kell: a cseréket, a sérülésekkel töltött időt, a gólörömöt, a fegyelmi büntetéseket, a VAR-vizsgálatokat és a nyilvánvaló időhúzást. Korábban ezt a gyakorlat rutinból "elintézte" három-négy perccel, függetlenül attól, mennyi idő veszett el ténylegesen.
A fordulópont
A nagy tornákon vezették be azt a szigorúbb elszámolást, amely szerint a tényleges veszteséget kell pótolni. A cél az volt, hogy a nettó játékidő – a mai futballban gyakran 55 perc körüli – növekedjen, és ne érje meg a sorozatos időhúzás. A klubfutball ezt a gyakorlatot fokozatosan átvette.
Mi ennek a következménye?
A hosszabbításokban jóval több gól esik, mint korábban, a hajrák drámaibbak lettek, a csapatok viszont fizikailag is jobban megterhelődnek. Ezért került előtérbe a hidratációs szünet és a bővített cserekeret, valamint a labdaszedő-protokoll szigorítása.
Mire figyelj szurkolóként?
Ha egy meccsen sok a csere, a sérülés és a VAR-vizsgálat, számíts hosszú ráadásra – és arra, hogy a jelzőtáblán megjelenő idő minimum: a játékvezető ennél tovább is játszathat, ha a hosszabbításban is történik időveszteség.
🔞 18+ | A túlzásba vitt szerencsejáték ártalmas, függőséget okozhat!
Címkék: #hosszabbítás #játékidő #IFAB #szabályok #labdarúgás