Nevelési kompenzáció és szolidaritási hozzájárulás: így keresnek a kisklubok
Egy nagy átigazolás után annak a vidéki klubnak is jár a pénzből, ahol a játékos tizenkét évesen focizott.
Amikor egy fiatal futballista milliós összegért vált klubot, a pénz egy része visszacsorog azokhoz az egyesületekhez, ahol felnevelkedett. Két külön mechanizmus szolgálja ezt.
Nevelési kompenzáció
Ez akkor jár, amikor a játékos először köt profi szerződést, illetve amikor 23 éves koráig nemzetközileg klubot vált. Az összeg attól függ, hány évet töltött az adott klubnál 12 és 21 éves kora között, valamint hogy a fogadó klub milyen kategóriába tartozik: egy topligás csapat lényegesen többet fizet, mint egy alsóbb osztályú.
Szolidaritási hozzájárulás
Ez a másik pillér: nemzetközi átigazolásnál a díj öt százalékát szét kell osztani azok között a klubok között, ahol a játékos 12 és 23 éves kora között játszott, arányosan az ott töltött idővel. Egy tízmillió eurós üzletnél tehát ötszázezer eurót kell elkülöníteni erre a célra.
Miért fontos ez?
Egy vidéki utánpótlásműhely számára egyetlen jól sikerült nevelés éves költségvetéseket fedezhet. Ez az a bevétel, amely nem függ a bajnoki helyezéstől, sem a szponzoroktól – csak attól, hogy a klub jó munkát végzett-e tizenéves korban.
A gyakorlat buktatói
A pénz nem automatikusan érkezik: a klubnak igazolnia kell a játékos náluk töltött időszakát, és sokszor kérnie kell a kifizetést. Emiatt évente jelentős összeg marad kifizetetlenül. Aki komolyan gondolja az utánpótlást, annak a papírmunkát is komolyan kell vennie.
🔞 18+ | A túlzásba vitt szerencsejáték ártalmas, függőséget okozhat!
Címkék: #utánpótlás #nevelésikompenzáció #szolidaritás #FIFA #labdarúgás